Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Próféciák

A cikk szerzői jogvédett, másolása vagy további felhasználása nem engedélyezett!

 

e_szent-volgy.jpg

„ A perui őserdő mélyéről, az ősi romok közül titokzatos kézirat kerül elő. Csodálatos, az ember, sőt az egész emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók a szövegben. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlődésében döntő fordulat megy végbe. A Kézirat által előrevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást.”

 

Próféciák

 

Young már a század közepén meghökkentő könyveket írt a szinkronicitásról, amire mi, még nem figyeltünk oda. Pedig ezek az analógiák már akkor is megvoltak. Young is felismerte, hogy szimbólumok, analógiák próbálnak bennünket irányítani. Megjönnek azok a képek, azok az eszközök, amelyek ahhoz segítenek minket, hogy életünkben előbbre jussunk.  A „véletlen” is irányít minket, az analógiák megjelenése azonban végtelen lehet.   Itt a kérdés az, miért kellett eljönni egy olyan időnek, amikor ezek a „véletlenek” megnyilvánulnak, és miért most kezdik ezeket az emberek felismerni

 

Azt azonban tudni kell, hogy a Mennyei próféciák nem egy dokumentum regény, úgy van felépítve, hogy az embert megfogja, és utána le kell fordítani saját magunkra illetve az életünkre. Nem szabad úgy olvasni, hogy utána szó szerint ennek megfelelően éljünk. Ez is az analógiák egy láncolata.

 

Az első felismerés legnagyobb mondanivalója:

Mindenkinek meg kell tanulnia: semmi sem véletlen. Nem csak a szinkronicitás nem véletlen, hanem az sem, hogyha a sors valamit hoz nekünk. Amikor egy baráttal, társsal, főnökkel, gyerekkel vagy bárki mással találkozunk, ő tükröt tart, vagyis számunkra feladatot jelent.  Nekünk próbál segíteni azzal, hogy életünkbe egy eseményt illetve feladatot hoz. Ezzel próbál minket arra az útra terelni, amerre mennünk kell.

 

Ha valaki arra az útra lép, ami az ő feladata, akkor a sors minden egyes megnyilvánulásában segíteni fogja. Nincs gát, ezért gondolja azt, hogy minden sikerül, amibe belekezd.

 A sors akkor segít minket, amikor annak itt van az ideje. Amikor nehezít, akadályokat hoz, akkor el kell gondolkodni, hogy valamilyen más irányban kellene elkanyarodni és nyitni a felé, hogy a véletlenek bejussanak életünkbe. Ha nem kezdjük el, hogy tudatosan figyeljünk a jelekre, a segítség is elmarad. Az első felismerés lényege a Hit – ha nem nyitjuk ki az ajtót, akkor bármilyen „véletlen” történhet, úgysem fogjuk észrevenni. Amikor felismerjük, hogy nincsenek véletlenek, akkor nyitva állunk, a világ felé, és amikor jön a jelzés már automatikusan indulunk, mert az elme tudatosságára nem lesz szükség. Az első felismerésnek ezt az analógiáját kell megérteni. Eggyé kell válni azokkal a dolgokkal, amik a környezetünkben történnek és elhinni azt, hogy ami történik, annak valóban úgy kell lennie és ezek nem véletlenek.  Mindenki azért születik le, mert feladata van és a hitrendszer alapja, hogy a sors mindig segíteni fog. Az ember azért született, hogy boldog legyen. Az egy más kérdés, hogy az elme képes e elfogadni, hogy van boldogság.  Mi emberek azt hisszük, hogy az a boldogság, amit más gondol, de nem. Csakis belül, önmagamtól tudok boldog lenni. Örülni kell annak, hogy süt a nap, ez is a külvilág. Azért kell örülni, mert minden arra visz, hogy boldogok legyünk. Ez a boldogság alapköve.

- Az első tekercs lényege:

Ismét felfedezzük, hogy a világunk csupa rejtély,

tele váratlan egybeesésekkel és párhuzamokkal,

amik végzetszerűnek tűnnek"

 

felismeres1.jpg

 

Mit mond a második felismerés?

Végig visz a történelmi folyamatokon. Semmi nem változott, az emberek ugyan úgy a hatalomért küzdenek, a vágyaik vezetik őket. Semmi nem történt, illetve egy dolog sajnos igen, elvesztettük a spiritualitásunkat. Az ókori ember spirituális tudása teljesen kiveszett, a történelem folyamán megszűnt Igazán ősi tudás nincs, valamiért el kellett tűnnie!? Ennek a tudás eltűnésének határán jelentek meg a világvallások. A különböző vallások ugyanazt az Istent keresik csak más - más úton. Az összes tudomány, ami a spiritualitással foglalkozik, keresi az Istenhez való utat. A középkor közepén az egyház adott valamit, amibe kapaszkodhatunk: egy ideát. Aki hisz benne, annak ez egy tökéletességet adhat és ugyan így van minden vallással. Az egész civilizáció robbanásszerű változáson megy keresztül. Elmegy a technika világa felé és szentül hiszi az ember, hogy mindent be lehet bizonyítani a tapasztalatokon keresztül. Csak az, az igaz, amit megfoghatok, amit látok vagy megtapasztalok, az a valóság. A tudomány is ebbe kapaszkodik. Megjelenik az, hogy lehetnek párhuzamos dimenziók, összeérhet a tér és az idő. A tudomány is eljut arra a következtetésre, hogy valami sántít, valami nem működik. Hiába verték belénk az iskolába, valami nem kerek. A Mennyei próféciák erre mutat rá.  Fel kell ismerni, hogy valami más is mozgatja az embereket, az egész világot.

A második tekercs lényege:

„Ahogy mind többen ébredünk rá e tényre,

teljesen újfajta világlátást alakítunk ki.

Újra értelmezzük a szent és energiától dús Univerzumot.”

 

felismeres2.jpg

 

Minden egyetlen egy energia, ez pedig nem más, mint az Univerzum energiája. Minden élőlény ennek az egyetlen energiának van alárendelve, ha bele gondolunk, más nem is lehet. Ahogy fent - úgy lent, és ezzel összecseng a harmadik felismerés, ami azt mondja, minden csak energia. Minden e körül mozog, erre mindenkinek szüksége van, és ezért küzdenek is, mert EGY energiából táplálkozunk. Ezt kell felismerni, hogy csak egy energia van, és akkor tovább kell gondolkozni. Amennyiben egy energia van, akkor egyek vagyunk. Nem lehet más és ez nagyon fontos.  Ha bármit teszünk más emberekkel, környezetünkkel, akkor az azt jelenti, hogy ebben mi is benne vagyunk. Nem lehet úgy tenni, mintha mi nem tartoznánk ebbe a közösségbe. Mögé kell nézni ennek az energiának.  Mert ha minden egy, minden egy energián alapszik, akkor ez egy nagy egység és ezt el kell fogadni. Gondoljunk vissza az első felismerésre – jönnek a véletlenek – mert ezek segítenek, az eggyé válásban. Azért jön, hogy az egység felé segítsen, és ezt kell felismerni az egység fogalmát. Ez a fogalom, amit az egyház is keres és Istenben lát. Ez az a fogalom, amit az asztrológia is keres és Istenben lát. Egy a különbség – ha egyáltalán van különbség – hogy az asztrológia az Istent úgy fogalmazza meg, hogy eggyé kell válnunk a bennünk meglévő Istennel, ami az egységet képviseli. Az asztrológia ezt vallja és ebben lesz nagyon fontos ez a felismerés. Minden magától tud működni, ha az energiát szabadon használjuk. 

 

Amikor felismerjük, hogy körülöttünk bárki, bármit tesz

minket fog felemelni, magától fog működni.

 

A harmadik tekercs lényege:

 

„Felfedezzük, hogy köröttünk minden az összes anyag az Isteni energiából ered,

amit észreveszünk és közelebb kerülünk a megértéséhez.”

 

felismeres3.jpg

 

A negyedik felismerés arról szól, miként szerezzük be az energiáinkat. Mindenkinek létérdeke, és arra törekszik, hogy ő valakinek nélkülözhetetlen legyen. Bármilyen szerepet el lehet játszani, bármilyen életet lehet élni, de azt a vágyat, hogy valakinek fontos legyen, senki nem tudja elkerülni. Ez az emberi élet alaptétele, fontosnak érezzem magam. Lehet úgy: mint társ, mint anya, mint dolgozó, stb. hiszen ezek mind szerepek, mert ha érzem magam valakinek, ettől energiám lesz.  Éreznünk kell, hogy szükség van ránk és nélkülözhetetlenek vagyunk. Mindenkinek fontos szerepe van az egységben. Milyen fájdalmas lehet egy gyereknek, aki megszületik és a tudattalanjában az van, hogy nem kellek. Mi lesz ebből a gyerekből, ha felnőtt lesz. Lehet egy önbizalom nélküli totál befelé forduló ember, aki elfogadja, hogy nem kellek senkinek és mivel ezt elhitte, ez is fog megvalósulni. Vagy a másik, aki elkezd küzdeni azért, hogy fontos legyen valakinek és ezzel a másikat fogja totálisan elnyomni. Amikor megértjük, hogy az Univerzum részei vagyunk, és ezt felismerjük, megjelenik az a kép, hogy az Univerzum egy és oszthatatlan, ettől kezdve nincs mese, vagy tudatosan felvállaljuk, hogy ez így van, vagy megtagadjuk. Ez egy ördögi kör, amiből nincs kiút csak a HIT. Nincs visszaút, innen csak előre lehet menni. Azt nem lehet megvalósítani, hogy hiszek, de nem megyek, ami fordítva is igaz, hitetlenül nem lehet menni. 

A negyedik tekercs lényege:

Az ember mindig bizonytalannak érezte magát

és nem kötődött ehhez a szent forráshoz és úgy akart

energiához jutni, hogy elnyomta a másikat.

Ez a küzdelem az oka az emberi konfliktusoknak.”

 

felismeres4.jpg

Az ötödik felismerés rámutat a helyes útra, itt van az energia, töltekezz! Pl.: Régen felmentünk Dobogóköre és ott töltődtünk fel, de kilehet menni a parkba vagy az utcára is, ahol süti a nap. Nem volt ez tudatos. Azonban, amikor már tudjuk, miért nem használjuk? Az, hogy van energia a tudomány nagy sajnálatára bebizonyosodott.  Beszélünk a virágokhoz, állatokhoz, az emberekhez nem kell?  Miért különb egy virág, mint az ember. A könyvbe (James Redfield: Mennyei próféciák) szimbolikusan a virág van leírva, de azért mögé is kell nézni. Ha a virág energiát ad, akkor mit adunk mi egymásnak? Ezt választja el a tudatosság. Ismert közmondás:

  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.

Miről is beszél ez az analógia? – ha egy vagyok a virággal, akkor hogy lehet a virágot nem szeretni?  Ez nagyon fontos felismerés és ez a könyvnek a kulcs pontja.

Az ötödik tekercs lényege:

 

„Az a megoldás, ha személyes kapcsolatba lépünk az Isteni erővel,

misztikus átalakulásra kerül sor, mely eltölt bennünket energiával és szeretettel,

így nagyobb mértékben érzékelhetjük a szépséget és magasabb tudati szintre jutunk.”

 

felismeres5.jpg

A hatodik felismerés bemutatja, miről szól a hatalmi káosz.

A hatalmi drámákat az anya illetve apa „minta” okozza. Amit látunk és tapasztalunk életünk során a családunkban. A minta, amit születésünk után kapunk, ami meghatározza illetve végig kíséri az életünket. A kérdés az, miután felismerjük, képesek vagyunk e tovább lépni, vagy benne maradunk. Aki benne marad, a saját életében, családjában tovább játssza a szerepet.

Ez lehet:

A megfélemlítő – ez jelenik meg a személyiségben. Akar valaki lenni és ezt mindenképpen eléri, függetlenül attól, hogy mi az ára. A tudatában az jelenik meg, hogy neki nem szabad alárendeltnek lenni. Hogy nyilvánul meg ez a hétköznapi életben?

– Belőlük lesz a vezető. Ma a világban az zajlik, ha valamit el akarsz érni, szerezd meg, az akaratodat valósítsd meg.

A második a szegény én szerepe, akinek az a problémája, úgy gondolja, hogy nincs szüksége erőre, lemond az energiáról. Ő nem önmagából akar energiát, hanem kívülről akarja meg kapni. A legnagyobb baj, hogy a szegény én szerepével egyenes út vezet a betegségekhez.  Azzal, hogy a szegény én benned lelkiismeret furdalást kelt, mert azt gondolod, tényleg nem kellett volna, ezzel már is energiát adsz neki. Minden embernek tudnia kell, hogy a saját energiáit fel kell vállalni, mert a másiknak szüksége van rá.  Nem véletlen az sem, hogy az emberek többségét a legsúlyosabb betegségek változtatják meg. Akkor jut el a tudatáig, hogy felismeri, valami nem működik és akkor változik meg az egész élete.

A harmadik típus a vallató - Mindig kérdőre von. Kérdései vannak, amivel azonnal lenyom. Mindig megtalálja azokat a pontokat, amivel el tud nyomni. A vallatónak a feladata a tanítás. Egy tanár, ha kérdez, akkor nincs probléma, ha tanít, akkor számon kérhet, ennek csak akkor van létjogosultsága, ha tanulni akarunk. Ez a szint is olyan jó, mint a másik, csak meg kell találni, hogy hol lehet ezt értékelni. Akit folyamatosan vallatunk, az megszökik.  Kitér, előre felkészül a vallatásra, hazudik, mert belekényszerítettük, vagy mert olyan dologra kell felelnie, amire nem készült fel, amire nem tud.

 

A negyedik típus a zárkózott – ott változik, hogy amikor folyamatosan vallatják – befelé fordul. A vallató ebben az esetben azért jött, hogy neki segítsen és nem azért, hogy vele szórakozzon. Ezt kell tudomásul venni, minden szerepjátékunk, azért szerep játék, mert erre a másiknak szüksége van. Együtt kell a zárkózottnak a vallatóval, egyetlen egy energiát alkotnia és ezen keresztül valósul meg, mert a földnek az ellentéte a levegő és egyik sincs a másik nélkül. Hiába akar bárki kilépni belőle nem fog sikerülni.  Együtt kell ezt megélni, pozitívan. Amikor egy esemény jön és elvisz valamilyen irányba, az azért van, hogy segítsen. Nagyon nehéz, örülni annak, amit eddig elkerültünk, de amikor felismerjük és felvállaljuk, kinyílik előttünk az út és semmilyen ellenállásba nem fogunk ütközni. Hiszen az energia ellenállása akkor mutatkozik meg, ha nem az, az energia nyilvánul meg belőle, amire szükségünk van. 

A hatodik tekercs lényege:

 

„Ebben az állapotban képesek vagyunk uralkodni önmagunkon

és ráébredünk egy különleges igazságra, mi szerint az a küldetésünk,

hogy az emberiség általunk haladhasson

a valóság új szintje felé.”

 

felismeres6.jpg

 

Nyíl egyenes az út a felismerésig – a tudatosságig. Az energia két pólusa meg kell jelenjen és a hetedik felismerés erre figyelmeztet. Mi emberek azt hisszük, hogy miénk a világ, szabadok vagyunk, szabad szerelem, vallás, szabadság, stb. Bármit megtehetünk, amit akarunk és elfelejtjük, hogy ezzel majd szemben jön egy másik energia. Szabadságból - szabatosság, függetlenségből – magány.  Szellemi szinten is hozza a magasabb szellemiséget, de van egy magasabb szintje is, amit úgy nevezünk káosz. Az egész ezoterikus területen káosz van.

Cél a tudatosság.

Meditációs technikák garmada jön, figyeljünk befelé, mindig arra, ami a szívből jön. Legjobbak az álmok ebből a szempontból. Az álom, a tudatalatti szimbólumokon keresztül való megjelenítése. Amiről az álom szól, azt a többi részlet mutatja meg. Nehezen vagy egyáltalán nem lehet elválasztani a vágyakat és az intuíciót. Az álom tiszta képet ad. Hagyni kell az elmét és lemenni a tudattalanba. Fontos, hogy ezeket az energiákat mindenki felismerje.

Hetedik tekercs lényege:

 

„A küldetés végrehajtásakor belső ösztönzést észlelünk,

mely megmutatja, merre menjünk és mit tegyünk és ha ezeket helyesen értelmezzük,

a véletlenek sora következtében kapuk tárulna ki előttünk és teljesíthetjük feladatunkat.”

 

felismeres7.jpg

 

A nyolcadik felismerés lényege, hogy, hogyan tudjuk egymást segíteni. A felelősségünk a gyereknél a legnagyobb. A gyerekek egy energia- analógiával születnek. A gyerek azért születik le egy adott családhoz, mert tőlük tudja megtanulni, amit szeretne. Azonban nem mindegy, hogy vallatóként, tanítóként, stb. tanítjuk. Nem mindegy, hogy azt tanulja: örök áldozat vagy önfeláldozó legyen. A felelősség felvállalása nagyon nehéz. Valójában minden szülő segíteni tudja a gyermekét és mindenki segíti a párját. Akik egyszer találkoznak, azért találkoznak, mert dolguk van egymással. Mindenki – minden helyzetben segíti a másikat. Ezeket a találkozásokat észre kell venni és a velejáró felelősséget fel kell vállalni. A segítés mindig arról szól, hogy segítek a másiknak eggyé válni. A párunknak úgy kell segíteni, hogy el tudjon minket fogadni és eggyé tudjon válni velünk.  Amikor ő boldog, mi is azok vagyunk. Amikor körülöttünk valaki boldogtalan, mi sem érzünk boldogságot, mert az egység nem tűri az aszimmetriát. Erre tanít mindenkit a nyolcadik felismerés, hogy még a legutálatosabb ember is segít. Aki odajön és segítséget kér, annak segíts. A koldus sem azért jön, hogy ő kérjen, hanem azért, hogy adhassunk. Teljesen mindegy, hogy ki az, aki jön, azért jön, mert dolgunk van vele. Aki az egységet meg szeretné élni, annak fel is kell azt vállalnia. Nem baj, ha bolondnak néznek azért, mert nem a világgal tartasz. Minden embernek feladata van, feladat nélküli élet nem létezik.

A nyolcadik tekercs lényege:

 

„Mikor már elég ember éri el ezt a fejlődési pontot, energiát sugározva mindenki felé,

új kultúrát hozunk létre, a testünk magasabb szintű energiára és érzékelésére tesz szert.”

 

felismeres8.jpg

 

A kilencedik felismerés alapgondolata: Minden ember Nappá akar válni.  Gondoljuk el azt a királyt, akinek nincs kin uralkodnia. Milyen uralkodó lesz belőle. A Nappá válás csak az egységen keresztül lehet. A Nappá válás valójában a Mennyei próféciák üzenete, ami nem más, mint az egység megélése.  Az egység az, amikor nem kívül, hanem belül találjuk meg, de minden ember csak úgy érheti el az egységet, ha van egy párja. A feladat, az hogy meg kell találni a közös pontot, de hisz ez, az ezotéria. El kell felejteni az embereket, hogy az egyik ilyen vagy olyan, egy dolog fontos a hitünk, ez a felismerés lényege. Mindenki az egységet keresi, teljesen mindegy hogyan hívja. Egymásnak segíteni és minél több embernek adni – ez lehet akár egy mosoly is - és nem arra várni, hogy ő lépjen, ha mi akarunk Nappá válni.

Minden energia, így amit másnak adunk,

azzal mi magunk is energiát kapunk!

Amikor a tudat mérlegelni kezd, hogy kinek adjon és kinek nem, abból az életben nem lesz egység. Az eggyé válás az út. Minden, ami-e felé visz az jó, még akkor is, ha nagyon nehezen élhető meg és nagyon fájdalmas.

„A kilencedik tekercs lényege:

 

"Ily módon végig haladunk az evolúción, az ősrobbanástól a lét végső céljáig,

hogy annyi energia jusson testünkbe nemzedékeken át,

hogy végül megpillantjuk a mennyországot és beléphetünk oda."

 

felismeres9.jpg

 

A cikk alapjául szolgált:

Takács Tibor asztrológus

Mennyei próféciák című előadása

és

JAMES REDFIELD:

A mennyei prófécia című könyve

 

 

v_titicacato.jpg

 

 

A cikkhez kapcsolódó film:

Mennyei Prófécia

Teljes film, magyar szinkronnal

 

Életút SK-  Spirituális oldal