Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olvasósarok

A cikk szerzői jogvédett, másolása vagy további felhasználása nem engedélyezett!

felso-kep.jpg

Szikrázó napsütésben indult a reggel. Boldogan készülődött s közben azon töprengett, melyik virágboltba térjen be, hol vegyen egy szép csokrot. Benyúlt a szekrénybe, kivett egy ruhát. Igyekezett mindig szépen és csinosan indulni, megadva a tiszteletet az ünnepnek, s a lehetőségnek, hogy találkozik az édesanyjával. Már felöltözve, útra készen állt az ajtóban, amikor megtorpant. Lerogyott egy székre, szíve fájdalmasan összeszorult. Gondolataiban az emlékek viharos gyorsasággal kavarogtak:

  • Gyermekkorából szép emlékei vannak. A sok együtt eltöltött idő, kirándulások, a kis vasút. Egésznap játszottak, anyja sokat foglalkozott vele. Szerette az estéket is, amikor mesét olvasott neki. Hófehérke vagy Hamupipőke ringatta álomba, s másnap boldogan ébredt és a mesék varázslatos világában érezte magát. Amikor óvodába adták, az elszakadás számára fájdalmas és megrázó élmény volt. Jól volt a gyerekek között, de az addigi boldog érzést, anyja szeretetét, a biztonságot, nagyon hiányolta. Az esték még kellemesen teltek, anyja meleg hangja, ahogyan mesélt, fontos volt a számára. Az évek múlásával kapcsolatuk egyre lazább lett, és nagyon távolinak érezte magától. Mikor elérkezett az iskola kezdete, elmaradtak ez esti meghitt percek is. Nem volt mese, egyedül, magányosan feküdt le, és nehezen aludt el, szíve tele volt szomorúsággal. Kapcsolatuk teljesen elhidegült, anyja szeretetét már egyáltalán nem érezte. Nem értette mit tett, vagy milyen hibát követett el, amiért nem törődik vele. Az iskolában mindig figyelt, jól tanult. Arra gondolt, ezzel örömet szerez édesanyjának, és akkor majd megint szeretni fogja. Mivel semmi változás nem történt, bármit tett, 18 éves korában elköltözött otthonról. Belekezdett egy számára új és független életbe, maga mögött hagyva a biztonságot jelentő otthont, s az édesanyját. Hiába próbált meg mindent, anyja távolságtartó volt, nem engedte közel magához. Oly sokat gondolkodott, ennek mi lehet az oka. Sajnos, soha nem beszélték meg, nem akarta megbántani kérdéseivel. Személyes kapcsolatuk csak az ünnepekre korlátozódott, amit nagyon várt. Ilyenkor ajándékkal készülhetett, átölelhette anyját, ami számára oly fontos és nagyszerű érzés volt. Ezek az alkalmak csak rövid órák voltak és nagyon gyorsan múltak el. Az év többi napján telefonon hívta, szinte minden apró lehetőséget kihasználva a beszélgetésre. A távolság azonban megmaradt, így anyja betegségéről sem tudott, hogy miért titkolta el, sosem tudta meg. Váratlanul és hirtelen halt meg, még elbúcsúzni sem tudott tőle. Amikor a kórházból értesítették, összeszorult a szíve, nem értette mi történt.

Az évek során sokszor előfordult, hogy felemeli a telefont és tárcsázná a jól ismert számot, de már késő. A vonal végén anyja már nem veszi fel, már nem tudja neki elmondani, mennyire szereti és mennyire hálás neki, amiért felnevelte. Ruháit visszateszi a szekrénybe, könnyes szemmel egy gyertyát gyújt, és halkan elcsukló hangot csak ennyit mond:

  • Szeretlek édesanyám!

also-kep.jpg

sorvalaszto.jpg


A cikk szerzői jogvédett, másolása vagy további felhasználása nem engedélyezett!

 

jeg_kep1.jpg

 

Hűvös, de szikrázó napsütésben nyitotta meg kapuit a jégpálya a látogatók előtt. Kati már nagyon várta ezt a napot. Szeretett siklani a jégen, ilyenkor szabad és boldog volt. Sietve húzta fel a korcsolyát és dobogó szívvel lépett a jégre. A levegő friss illata, a nap fénye és a jég csillogása szépítette meg számára a pillanatot. Könnyedén siklott a jeges víztükrön, arcán piros pír jelent meg. Számára ez volt a tökéletes kikapcsolódás, itt töltődött fel a napi munka után. Minden körnél látott egy-egy ismerőst, akinek boldogan integetett. Egyre többen érkeztek, még kezdő és már rutinos korcsolyázok is. Egyszer csak megérkezett barátnője, akinek nagyon megörült és boldogan integetett. A lány is észrevette és mosolyogva intett vissza. Sok kellemes emlék elevenült meg, nevetve suhantak a pályán. Kati figyelmetlenségéből adódóan összeütközött egy férfival. Az esést mindketten nevetve nyugtázták, harag nem volt egyikükben sem. Csak ekkor néztek egymásra, miután mindketten sikeresen talpon voltak, Szemük egymásra villant, valami bűvös varázs került a levegőbe. A fiú ezt megérezte és kihasználta a lehetőséget:

Engedd meg, hogy bemutatkozzak, Gábor vagyok. Szeme, szája egyszerre mosolygott. Katit elvarázsolta a látvány, nevetve, remegő hangon válaszolt:

  • Szia, Kati vagyok.

Gábor élvezte a pillanat varázsát és megkérdezte:

  • Mehetek Veled?

Kati,aki szintén örült a találkozásnak, körül nézett, barátnőjét kereste, de nem látta, így örömmel válaszolta:

Persze, gyere, induljunk.

 

jeg_kep2.jpg

 

Amikor Kati haza indult, Gábor felajánlotta, hogy elkíséri, ezzel is meghosszabbítva az együtt töltött perceket. Kati örömmel vette az ajánlatot, s bár az este hűvös volt, arcán még mindig jelenlévő piros pír jelezte örömét. Sötét volt, a kopasz fák egyhangúságát a színes kirakatok fénye szépítette meg. Az emberek csomagokkal a kezükben siettek, míg ők ketten kézen fogva sétáltak a téli hangulatba öltözött utcákon.

Teltek a napok, minden délutánt a jégpályán töltöttek. A találkozás sok boldog percet szerzett mindkettőjüknek, annyi mindenről tudtak beszélgetni, mintha már nagyon régen ismernék egymást. Minden alkalommal jókedvűen várták a következő délutánt. Közeledett a karácsony, Kati sokat mesélt az illatos sütemények és ízletes ételek sokaságáról, amit anyjával együtt készítenek el. Gábor elképzelte a sok finomságot, szinte érezte az illatukat, a nyál összefutott szájában. Elképzelte a szépen megterített asztalt és szíve összeszorult. Szülei egy balesetben három éve elmentek, s már anyja szülei sem élnek. Az apja szülei egy kis vidéki faluban élnek, de őket nem ismeri. Bár ő is ott született, de még kicsi korában felköltöztek pestre, ezért nem emlékszik rájuk, csak apja által elmesélt emlékképek éltek a szívében. Gábor egyik nap hazafelé megkérdezte:

Hol töltöd az ünnepeket, hol készül az a sok finomság?

Kati nevetve, örömmel válaszolt:

Anyuval, a nagyiékhoz utazunk, Tobozosra. Ők ugyan apukám szülei, akire már nem emlékszem, mert három éves koromban elváltak, de a szüleit nagyon szeretem.

 

jeg_kep3.jpg

 

Mindenkinek van saját háztáji, de dolgoznak is egy közösségben, így tudnak megélni. Az így keresett pénzből veszik meg azt, ami nem terem meg a kertben. Közösen építik és szépítik a falut, akinek kell, segítenek. Nagyon szeretek ott lenni, az ilyenkor eltöltött két hét számomra fantasztikus. Ott még a levegőnek is más az illata, és éjszaka több száz csillag van az égen. Nem tudom pontosan úgy elmondani, látnod kéne. Kati olyan boldogan és részletesen mesélt, hogy bárki könnyedén elképzelhette a vidéki emberek minden napi életét.

Gábor azonban döbbenten hallgatta az élvezetes beszámolót, torkában gombóc kezdett növekedni, szíve összeszorult, nem tudott megszólalni.

Kati észrevette, hogy valami baj van:

- Mi történt, mi a gond, kérdezte.

Gábor egy rövid ideig hallgatott, majd megszólalt:

- Ott születtem és két éves koromig ott éltem a szüleimmel. Apám Pesten kapott munkát és felköltöztünk, de nagyon sokat mesélt a faluról, ahol a szülei is élnek. Ők még mindig ott laknak, de nem ismerem őket, sosem találkoztunk.

Kati is elhallgatott, próbálta összerakni a részleteket. Gondolatok és érzések kavarogtak benne, most értette meg Gábor iránti érzéseit. Biztonságot és sok boldog percet kapott tőle az elmúlt három hétben, de szerelmet nem érzett iránta. Nagyon szeretett vele lenni, nevetni, beszélgetni, de semmi több. Gábor a testvére, így már érthető minden. Három éves volt, mikor szülei elváltak, mert apja hűtlenségéből egy gyermek született. Apját szülei kitagadták, többé nem látogatta őket. Neki ugyan hiányzott az apja, de a család hallani sem akart róla, hogy találkozzanak. A sors azonban másképpen gondolta és az évek elteltével összehozta őket. Gondolatok sokasága pörgött agyában, s ahogy összeálltak a részletek, elmosolyodott.

Felnézett Gáborra és így szólt:

 - Gyere velünk Te is! A nagyiék biztosan örülnének.

Te nem tehetsz semmiről, nem  a te hibád, ami történt.     

Gábort is felkavarta a felismerés, szívét mélyen érintették Kati szavai. A lány, akihez vonzódott, a nővére. Azonban boldogan eljátszott a gondolattal, hogy megismerheti apja szüleit, hiszen oly régen vágyott rá. Nem lesz többé egyedül, ismét lehet családja. Nem kell magányosan töltenie az ünnepeket. Gondolatban már azon töprenget, milyen ajándékokkal kedveskedjen, elveszetnek hit nagyszüleinek.

Szívéből boldogan kicsattanó, remegő hangon mondta:

  • Örömmel veletek megyek! Köszönöm!

szeretet.jpg

sorvalaszto.jpg

A cikk szerzői jogvédett, másolása vagy további felhasználása nem engedélyezett!

 

alom-1.jpg

Kellemes nyári reggelen, az erkélyemen lévő növényeket öntöztem s közben gyönyörködtem a szépségükben. A szegfű négy színben pompázik, a büdöske narancsos színével csodálatosan kiegészíti a harmóniát. Meghálálják a törődést, hiszen évről évre rengeteg virággal ajándékoznak meg. A még tiszta levegőben a vizes föld és a virágok illata egy nagyon kellemes illatvarázst adtak. Leültem s a széken hátradőlve lehunyt szemmel élveztem a pillanat szépségét.

Egyszer csak, valami furcsát éreztem, kinyitottam a szemem és megdöbbentem. Egy magas, vékony, szőke nő nézett rám égszínkék szemekkel. Testhez simuló overált viselt, ami nem illik a mai divathoz, bár neki nagyon jól állt. Mosolygott és csak ennyit mondott:

  • Üdvözöllek!

A döbbenettől nem tudtam megszólalni. Ki ez és hogyan került az erkélyemre? Kérdések sokasága kavargott a fejemben, miközben bután bámultam őt, aki semmit nem tett, csak állt és mosolygott kedvesen.

  • Üdvözöllek, ismételte!

Ok, én is üdvözöllek, de ki vagy te és hogyan kerülsz ide?

  • Hozzád jöttem!

Hozzám, de miért?

  • Segíteni!

Segíteni, hogyan?  Az ugyan igaz, hogy sok megoldatlan kérdés van a fejemben de kétlem, hogy tudnál ezekben segíteni.

Az például nagyon érdekelne, hogyan kerültél ide?

Egyáltalán, honnan jöttél, ki vagy Te?

  • Ami vagyok és egy távoli bolygóról jöttem.

Kérlek, mesélj róla (mindez elcsukló hangon, mert a szívem még túl gyorsan dobogott, még nem tértem magamhoz.)

  • Hasonló a Te otthonodhoz. Olyan, mint a Föld de valamivel kisebb. Kevesebb víz található rajta, azonban sokkal több az erdő és a növényzet. A fáknak élénkebb a színe és nagyobb az aurája. A virágok pompás színekben tündökölnek. Nincsenek beteg növények, mind egészséges, erre nagyon odafigyelünk, hiszen általuk van biztosítva számunkra az oxigén. Nincs ennyi beton és aszfalt, ezeket nem használjuk. Figyelünk arra, hogy minden természetes legyen. Ügyelünk arra, hogy az esővíz visszajusson a földbe és szándékosan nem szennyezzük a talajt. Szeretjük az állatokat, megkülönböztetett figyelemmel neveljük és gondozzuk őket. Soha sem vágunk le egyetlen egyet sem feleslegesen vagy csak szórakozásból. Nálunk fontos a család, figyelünk egymásra. Minden társunknak segítünk, még akkor is, ha nem a közvetlen barátunk vagy ismerősünk. Közösen dolgozunk, számunkra fontos az egység. Ez ad a bolygónknak illetve a lakóinak biztonságot. Ebben a szellemben neveljük utódainkat is, így biztosítva hogy a szeretet és egységtudat ne vesszen ki, természetes maradjon mindenki számára. Nálunk elképzelhetetlen a hangos szó, a vita, vagy a veszekedés. Soha, senki nem bántaná a másikat, nem emelne rá kezet, nem használna fegyvert egy probléma megoldásához. Nézeteltérések persze adódnak, de kulturáltan tudjuk megoldani: megbeszéljük. Nálunk nem létezik harag vagy sértődöttség, minket nem lehet egymás ellen fordítani. Saját érdekszerinti vagy öncélú haszonszerzés ismeretlen, hiszen az által a másiktól vennénk el. Ilyet senki nem tenne! Nálunk, mindenkinek, mindene meg van. Otthona, ha szüksége van rá autója. Senkinek nem jutna eszébe, hogy abból, amit elvihet, a szükségesnél többet vegyen el.

Érdekes, kérlek folytasd! (még mindig elcsukló hangon)

  • A mi bolygónkon, mindenki dolgozik. Nincs az általatok használt szóval, munkanélküli. Mindenki tudja a dolgát. Azt végzi el, amihez ért és annyi ideig dolgozik, amíg szükséges, az idejét ő maga osztja be. Senkit nem kell megkérni, hogy dolgozzon, ez mindenki számára természetes. A munka után pedig azt tesz, amit szeretne. Senki, semmit nem kér számon rajta.

Hol szerzik meg a megfelelő tudást?

  • Nálunk is vannak erre a célra megfelelő számú képzési intézmények, ahol magas tudású oktatók végzik a tanítást. Elcsodálkoznál, hogy hozzánk képest, mennyi mindent nem tudtok.

 Részleteznéd?

  • Nem, nem értenéd meg.

Nálatok mit jelent a szeretet?

  • Nem értem, mire gondolsz. A szeretet természetes dolog.

Hogyan értétek el, hogy mindenki egységtudatban éljen?

  • (mosolyogva) Ez is természetes nálunk.

Hogyan értétek el, hogy senki se halmozzon fel értékeket?

  • Odaadtuk nekik!

Érdekes világ lehet nálatok, tetszik. Tudnál valami segítséget adni, hogyan érhetnénk el itt a Földön hasonló életvitelt?

  • Meg kell értetni az emberekkel, ahogyan eddig éltek, az már nem megy tovább. Tönkretettétek a Földet és önmagatokat is. Ha nem változtattok, rövid időn belül eltűnik az élet a bolygóról, hiszen haszonszerzésből minden kincsét kiaknáztátok. A kapzsiság és az anyagi javak hajszolása megváltoztatta az emberek személyiségét. Vissza kell térnetek saját önmagatokhoz, ahhoz a tudáshoz, ami alapjában bennetek van.

Mit tehetek én?

  • Segíts nekik felébredni!

 Hogyan?

  • Írd meg, amit mondtam!

Ok, és ha nem figyelnek rám?

  • Akinek kell a segítséged, aki ébredezik, figyelni fog rád. Akinek nem kell, azt hagyni kell még aludni, hagy álmodozzon! Neki majd egyszer, segít valaki más!

Köszönöm, sok érdekes dolgot mondtál, jó lehet nálatok élni!

Hátradőltem és elképzeltem azt a világot, ahol nincs gyűlölet és szeretetben élnek az emberek. Szabadon, mert mindenki tudja a dolgát. Mennyi sok változást kell megtennünk szellemi és fizikai szinten ahhoz, hogy a földön is egy ilyen, jobb világ legyen.

Ami, tudnál még …

Sajnos, mire ezeket a szavakat kimondtam, Ami amilyen váratlanul érkezett, olyan váratlanul tűnt el. Még sokáig ültem a székben, élveztem a virágok illatát és azon gondolkodtam, hogy csak álmodtam vagy valóban volt egy ismeretlen vendégem, aki azért érkezett a Földre, hogy segítsen az embereknek megérteni, mennyire tönkretettek mindent, de legfőképpen a saját életüket.

 

alom-2.jpg

sorvalaszto.jpg

Életút SK - Spirituális oldal